„Noi trebuie să păstrăm sentimentul de solidaritate viu”

A szorongásból a reménybe című anyaggyűjteményünkből egy interjút ajánlunk az olvasóink, követőink figyelmébe, amit az ukrajnai háború kitörésének évfordulója körül készítettünk. Corneliu Bulai, az ojtozi Kolping Oktatási Központ koordinátora rendszeresen visz segélyszállítmányt Csernovicba, a vele készült interjúnk egy tanúságtétel szolidaritásról, elkötelezett segítségnyújtásról. Az interjú román nyelven van. Kattintson ide: https://drive.google.com/.../1Uwo7AHOZjy2L.../view...

A szorongás, az aggodalom nagyon erősen kitapintható volt az erdélyi lakosság körében is a háború elején, már csak a fizikai közelség miatt is, illetve a világháborús traumatikus családi emlékek miatt is. Időnként felerősödhet, ha a háború esetleges kiterjedéséről jönnek hírek vagy ha érintettséget érzünk amiatt, hogy a határ közelében robban egy bomba. A háború borzalmas híreihez sajnos hozzá lehet szokni. Ferenc pápa nem véletlenül hangsúlyozta tavalyi húsvéti üzenetében: „… ne szokjunk hozzá a háborúhoz, elkötelezetten kérjük nagy hangon a békét, a házak erkélyeiről és az utcákon!”.
A szorongás, a bénító félelem leküzdésének legjobb módja a segítés, ha a humanitárius válságot magunk keze munkájával próbáljuk enyhíteni. Erről tesz tanúságot Corneliu Bulai, aki azóta az 50. csernovici útján van túl. Itt követhető a híradás az általa és az országos Kolping által kezdeményezett segélyszállítmányokról: https://www.facebook.com/www.kolping.ro és https://ucraina.kolping.ro/

 Az interjút keszítette: Fazakas Gabriella. Segítségünkre volt: Tánczos Edit.

Szemelvények az interjúból:

„Ne-am luat această responsabilitate să fim oamenii din prima linie (…), în a crea acest punte a solidarităţii, acest pod al solidarităţii Kolping Oituz si Cernăuţi.”
„A fost o responsabilitate morală, prietenească şi de lucru.”
„Odată sunt familiile care nu au tată şi tatăl este soldat pe front şi este aceea presiune că o să sune telefonul sau n-o să sune.”
„Tinerii (...) aşteaptă ziua în care să se încheie războiul dar în stilul lor (…) ei nu mai vor să se întoarcă la valorile propuse de Rusia (...) sunt cu faţa spre valorile occidentale”
„Mergem pentru cei care chiar au nevoie.”
„Prima strategie de supravieţuire pe care am văzut: încearcă să trimită familia undeva în siguranţă… după aceea: încearcă să se adapteze la tot feluri de restricţii si încearcă să se reziste, să ajută indirect pe cei in prima linie de front.”
„… sunt sentimente noi care s-au exersat de-alungul anului, frica puternică a fost la început când nu ştiau (...) în orice moment ce se poate întâmpla”
„… cel mai apasator este că tu pleci la finalul acţiunii (…) plecăm şi le lăsăm acolo, ei rămân acolo. Noi plecăm într-o ţară liniştită. Nu? Suntem protejaţi, dar ei rămân acolo şi nu ştiu la ce să se aştepte, iau fiecare zi cu ce aduce ea.”
„Pentru mine nu este uşor, recunosc, e un efort (…) dar fac asta cu bucurie şi cu responsabilitate, şi cu încrederea pe care o am din partea organizaţiei, din partea donatorilor si prietenia pentru cei de acolo din Ucraina (…) sunt conştient că noi suntem aici mai aproape de ei şi noi avem această responsabilitate.”
„La noi oamenii se amăgesc că nouă nu se poate întâmpla (...) şi la orice dramă noi găsim o explicaţie a noastră.”
„… noi suntem datori să-i ajutăm până la capăt.”
„Noi trebuie să păstrăm sentimentul de solidaritate viu.”

A szorongásból a reménybe című kezdeményezésünk a következő projekt része: „Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.” (Mt 6,32b)
Az erdélyi katolikus felnőttképzés a társadalmi szintű szorongás kezelésének szolgálatában, válságos időkben – a Pro Educatione Egyesület projektje, melynek támogatója: az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája (USCCB).